Egészen kislány korom óta nem tudok titkokat megőrizni. Én mindig, mindent elmondtam mindenkinek, és ebből mindig gondom is adódott. Olyan unalmas volt az élet faluhelyen, kellett egy kis pezsgést vinnem bele. Na nem azokat a csúnya pletykákat szórtam, hogy ki-kivel feküdt össze, meg kinek mekkora az akkora, nem! Mindig ügyeltem rá, hogy ne ártsak. Meg is büntetett a jóisten a nyelvem miatt! Olyan titkot bízott rám, amit eddig nem mertem elmondani senkinek.
Apánk azt mondta, még egy utolsó utat megtesz, aztán örökre velünk marad.
Romániában leszállították a teherautóról, letartóztatták, és leültették hosszú évekre, mert a raktérben több ezer fogamzásgátlót, gyógyszereket és közel háromszáz karton csempészett cigarettát találtak.
Tíz év múlva találtuk meg, de addigra késő volt.
Sok más, honfitársunkhoz hasonlóan, felismertük, hogy egy belföldi nyaralás árából már a horvát tengerparton is eltölthetünk egy kellemes hetet, azonban arra nem voltunk felkészülve, hogy…
egész pontosan semmire sem voltunk felkészülve.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy abszolút tapasztalatlan, sokgyermekes család voltunk már akkor is, akiknek több volt a lelkesedése, mint a lehetősége. Azonban egy szorgos, gyűjtögetéssel teli év után sikerült megtölteni a malacperselyt, és elhatároztuk, hogy bizony elvisszük a gyerekeket az Adriára...
A nézeteinket nagyban formálja a külvilág. Gyermekkoromban a szüleim gyakran folytattak politikai diskurzusokat a fülem hallatára, majd később, mikor már nagyobb lettem, engem is bevontak ezekbe a párbeszédekbe. Édesapám őszintén kíváncsi volt a véleményemre, még akkor is, ha sokszor csak naiv rácsodálkozással adtam hangot az gondolataimnak.
Az ember nem válogathatja meg sem a családját, sem a szomszédait, szokták mondani. Szerencsére a második állítás csak részben igaz. A költözés nem egyszerű, sokaknak anyagilag sem opció, ahogy nekünk is elképzelhetetlennek tűnt mindaddig, míg a konfliktusunk a szomszéddal át nem lépett egy olyan határt, amelyen túl már nem éreztem biztonságban magunkat a saját otthonunkban.
Vidékről kerültem fel a nagyvárosba, ahol még az informatikai tanulmányaim megkezdése előtt már előre kiszemeltem magamnak azt a céget, ahol a gyakorlatot le akartam folytatni, és ahova célom volt elhelyezkedni. Kívülről minden nagyon klappolt: hatalmas, modern irodaház, professzionális megjelenés, versenyképes fizetés, szuper technikai háttér, szóval minden, amiről egy kezdő ábrándozhat...
Bence, a kisfiam 17 évesen beült a legjobb barátja autójába, és soha többet nem jött haza...
MegrendelésÚgy emlékszem rá, ahogy akkor kilépett a garzonlakásunk ajtaján: hosszú, barna kabát volt rajta, a haját feltűzte, bőrkesztyűjével még egyszer végigsimította az arcomat, és azt mondta, vigyázzak édesapámra.
Megrendelés